Következő találkozás a szerzővel, és könyvdedikálás (alul a naptárban)

Gunagriha előadása a TE városodban!

Ha egy kicsit segítesz megvalósítjuk!
Miben tudsz segíteni?
– Az előadáshoz szükséges terem megtalálásában.
– Közönség szervezésében, plakátok, szórólapok kihelyezésében.

Az előadással kapcsolatos összes költséget mi álljuk.
Segítünk a szervezésben!
Plakátot, szórólapot igény szerint biztosítunk.

Gunagriha korábbi előadásait itt találod:
http://gunagriha.org/videok/

Info: a 20-286-9383 számon

Helyszínekről információ: 20-286-9383   (Info: Gunagriha minden előadása ingyenes!)

A szerző:

Gunagriha (Dr. Fülöp Sándor)

Nem tervezett gyermekként egész fiatalon születtem, úgy mint te is. Sokat sírtam, mint te is, de én csecsemő koromban többször is meghaltam Anyukám nagy bánatára. Viszont egy kedves gyermek orvos mindig újraélesztett Anyukám örömére.

Legjobb tulajdonságom, hogy marhára tudok felejteni. Ez már elemi iskolás koromban jelentkezett. Ez csodálatos dolog. Az iskolában bosszantottak vagy akár bántalmaztak is, mert elég gyenge voltam, és én szomorúan haza vonultam. Másnap viszont nem tudtam miért is kell Péterre vagy Jánosra haragudnom, így legtöbbször olyan gyermektársammal osztottam meg a tízóraimat, aki azelőtt bántott. Egy időben ez bosszantott is. Úgy tizenkét éves korom körül füzetet vezettem az „ellenségeimről” mert másként soha sem tudtam ki, mivel sértett meg. De a jegyzetemet mindig elfelejtettem magammal hordani. Ma is mindig elhagyom a cédulácskáimat, amelyeket feleségem tanácsára írok fel, hogy a tennivalóim ne maradjanak el. De sajnos elmaradnak.

Soha senkinek nem kellett megbocsátanom semmit, mert nem volt mit, hiszen mindent elfelejtettem. Feledékenységem aztán kiterjedt arra is, hogy mindig elfelejtettem, hogy ki és mivel tartozik nekem, legyen az pénz vagy egyéb dolog. Ebből soha nem lettek problémák, mert az adósaim is többnyire feledékenyek voltak.

A kutyám ennek az ellentéte, ő haragot tart. Elvittem kutya panzióba, ahol egyébként nagyon szeret lenni és őt is ott nagyon szeretik, de 3 hét sok volt neki. Éhség sztrájkba kezdett és amikor hazajött 8 napig haragot tartott. Elfordult és nem „beszélt” velünk és még egy finomságért sem volt hajlandó megalkudni. Neki jobb a memóriája.

Szerencsére a feleségem nem felejt annyira és a körülöttem lévő káoszban, szétdobált dolgaim így mindig újra elő tudnak kerülni. Nem hiszem, hogy önállóan életképes lennék.

Javíthatatlan optimista vagyok. Ha a szakadékban fejjel lefele zuhanok, akkor is arról vagyok meggyőződve, hogy ennek jó vége lesz. Nem hiszek a rosszban, nem hiszek a bűnben sem. Én úgy látom, hogy ők a jónak az álarcai. Így életemben már többször elvesztettem mindenem, mármint a pénzemet és mindig újra kezdtem. Belső értékeimet is elvesztettem egyszer, attól aztán felébredtem és akkor ellentétes irányba kezdtem újra az életem.

Húsz évesen nem hittem, hogy velem is megtörténhet ez a szörnyűség, mármint hogy hatvan leszek. Ennek az optimizmusom volt az oka. Ma viszont úgy érzem, hogy húsz vagyok, ez pedig a javíthatatlan optimizmusomról tanúskodik.
Apám bolondnak tartott, de főleg azért, hogy nem eszem húst, Anyám is bolondnak tartott, azért mert nem a valóságban élek, hanem a felhőkben tartom a fejem, mint ahogy ő mondta. Tanáraim nem értékeltek valami nagyra, de ez köztünk kölcsönös volt.

Ez nekem soha nem okozott problémát, csak nekik. Engem ez nem tudott letörni, mert én tudom, hogy nem vagyok normális, de azért még nem vagyok kezelésre szoruló és bezárni való sem. Így másokat is szabadon bolondíthatok. Apám mindig azt mondta, amikor előadásokat tartottam, hogy egy bolond százat csinál.

Egy pár dolgot tekintve lelki sérültként születtem. Ebben semmi érdemem nincs, ez egyszerűen adatott. Tizenéves voltam amikor barátaimtól próbáltam kideríteni, hogy mi az hogy irigység, mi az hogy féltékenység, mit is érez olyankor az ember? Ez teljesen hiányzott belőlem, születési hiba, vagy talán isteni ajándék?

Székelynek születtem ebből kifolyólag nagyon egyszerű lettem. Könnyen ki lehet velem jönni, ahogy a feleségem mondja. Gyermekkoromban lótrágyával gurigáztunk, mert ugye nálunk hiányzott a golf labda. Ma is a székely axióma szerint élek: „Tehénszar mindig lapjára esik.” Ez azt akarja jelenteni, hogy a megtörtént tények kész helyzetet termtenek. Így nagyon könnyű az életet úgy elfogadni, ahogy van.

Már 30 éve Ausztriában élek, ahová mint politikai menekültet fogadtak be, amiért még ma is hálás vagyok osztrák polgártársaimnak. Ha jót tesznek velem kevésbé felejtem el, ez erősíti a szabályt, hogy javíthatatlanul feledékeny vagyok.
Az életemben a rossz dolgokat elfelejtettem, így nagyon szép életem volt és van.

Két fiam van, de egyikből sem lett fogorvos. Azt mondták kell fejlődés is legyen a világon. Teljesen igazuk van.

Számtalan sok barátom van, ellenségem egy sem, legalábbis nem közölték velem és én nem tartok senkit ellenségemnek, még az időt sem és a halált sem.

Megtanultam igazi módon szeretni, nem csak az embereket, hanem minden élőlényt, tehát minden embert is. Ennek az alapjait Anyám rakta le, kisgyermek koromban, akinek ölében ülve, órákon és napokon keresztül, pusziltuk egymást. Aztán az igazi szeretetet lelki Atyám, Sri Chinmoy Mesterem tanította nekem, most már magasabb síkon.

Az életem fő része a belső világomban zajlott le, úgy mint neked is, nem látható módon, az érzéseimben. Lelki fejlődésem létem fő jellemzője, úgy mint neked is. Lehet, hogy ezt nem így véled, de ez csak azért lehet, ha így lenne, mert benned ez nem annyira tudatos. Egyébként egyformák vagyunk, ez is egy fix ideám, amire időnként durván ráfizetek, de mit tehetnék.

Rossz tulajdonságaim? Azokat mind elfelejtettem.
Te se dédelgesd rossz tulajdonságaidat, azokat ellenségeid kellőképpen ápolják helyetted!

 

Sri Chinmoy tanítása – Gunagriha írása
Sri Chinmoy Belső Iskola
Sri Chinmoy könyvei
Sri Chinmoy spirituális útja